Sophie csak egy szép báb pszichopata, karrierista politikus férje mellett. A családja sosem szerette, a nővérei féltékenyek a szépségére. Sosem kapott melegséget, együttérzést sem tőlük, sem a férje családjától. Elvárták, hogy mindenben rendelje alá magát John-nak, aki gátlástalanul gázolt át az érzésein. Mikor kitudódik John egyik félrelépése, s a mellőzött nő kitereget a sajtónak, Sophie-tól várják, hogy magát okolja a férje hűtlenségéért. Nem teszi, s a családja elmegyógyintézetbe akarja záratni. Sophie kihallgatja őket, s elszökik arra a helyre, ahol valószínűleg sosem keresnék. Yorkshire-be utazik, ahol a gyűlölt iskolája működött, s ahol büntetésből élete legszebb nyarát töltötte az iskola szakácsnőjének házában. Megváltoztatja a nevét és a külsejét, s szállást kap egy kis falu templomra hagyott menedékházában. Kedves emberek veszik körül, mindenki segít neki, ahol tud. A helyi lelkész és a nővére rájönnek a titkára, s a beszélgetéseik során egyre több dolgot tudnak meg egymásról. Sophie-nak megtetszik a kisfiát egyedül nevelő, sármos pap, Tracey pedig igaz barátnője lesz. Még a szenvedélyét, a ruhavarrást is kiélheti, óriási örömet okozva egy tini lánynak. Fut és kertészkedik, pihen és beszélget - így teszi rendbe a lelkét, s vértezi fel magát, hogy visszamenjen a férjéhez. Megpróbálja tovább élni az eredeti életét, de a vágy az önmegvalósításra és egy őszinte, szeretetteljes életre végül jobb belátásra bírja.
