Nagyon szórakoztató könyv, ajánlom mindenkinek.
Nagyon szerethető a maga esetlenségében a főhös, aki más, mint a többi ember. Az ő szavaival: " lényegében minden problémám annak volt betudható, hogy az agyam másként van konfigurálva, mint az emberek többségének. Nem valami mélyben rejtőző kórnak, hanem ennek következménye volt az összes pszichiátriai tünet. Természetes, hogy depressziós voltam. Nem voltak barátaim, nem szexeltem, és nem éltem társasági életet, mivel nem voltam kompatibilis az embertársaimmal. A bennem meglévő intenzitást és összpontosítást tévesen mániaként értelmezték. A szervezettség miatti aggodalmamat pedig kényszerbetegségnek címkézték." Mindent a szó szoros értelmében vett, nem látott a sorok mögé. Percre pontos napirend szerint élt, melytől soha nem tért el.
Don Tillman genetikaprofesszorról van szó, aki Ausztrália egyik nagyvárosában egy egyetemen dolgozik. Nagyon okos, rendkívüli memóriával bír, kisportolt, helyes, magas, mégsem talál párt magának. Barátja is csak kettő van, a pszichológia tanszék vezetője, Gene, és a felesége, a szintén pszichológus Claudia. Claudia látja el folyamatosan tanáccsal a társas érintkezés területén, mikor szisztematikusan próbál feleséget találni magának. Összeállít egy hosszú kérdőívet, mellyel kiszűri a szóba sem jöhető jelölteket. Rosie-val, a csaposlánnyal, aki egyben pszichológushallgató is, Gene közvetítésével ismerkedik meg. Rosie a vér szerinti apját keresi, akiről csak annyit tud, hogy valószínűleg orvos, s ő a közben elhunyt anyja diplomaosztó buliján fogant. Don egyre jobban vonzódik a feleségprojektbe egyáltalán nem illő, az addigi szervezett életét felborító, lelkileg zilált lányhoz, miközben kalandos utakon segít genetikai mintát begyűjteni a rengeteg férfitől.
Cikis, humoros helyzetek, csodálatra méltó tulajdonságok jellemzik Don változásának útját, melyben egyre több barátra, s elismerésre tesz szert Rosie szeretete, elfogadása hatására.
A 2. rész, a Rosie update: ésszerű házasság már kevésbé tetszett.
Don és Rosie New Yorkban élik házaséletüket, mindketten a Columbia Egyetemen dolgoznak. Don vendégprofesszor, kutató, Rosie posztgraduális medika, a doktori értekezésén dolgozik. Minden jól megy egészen addig, míg váratlanul Rosie bejelenti, hogy terhes. Nem együtt tervezték meg, s ez Dont egy kissé elbizonytalanítja. Mivel mindent tényszerűen, tudományosan közelít meg, így a terhességre, a baba születésére, gondozására is így próbál felkészülni. Rosie-nak egészséges étrendet , testedzést tervez, minden stressztől próbálja óvni. Ezért nem beszél neki az őt ért számos incidensről sem: egy játszótéren a kicsik tanulmányozása során pedofilnak nézik és letartóztatják. Tanácsadóhoz, terápiára kell járnia, s számos kellemetlen meghurcolást kell elszenvednie. Hozzájuk költözik Ausztráliából csapodár barátja, Gene is, akinek a házasságát próbálja Don helyrehozni. Don segít egy másik baráti házaspárnak is a vállalkozásukat megmenteni, s jó barátságba keveredik az idősebb rockzenésszel is, akinek az egyik lakásában élnek ideiglenesen. Minden barátjának segít valamilyen módon, csak a saját házasságában vall kudarcot. Miközben egyedül, vagy mások segítségével próbál felkészülni a kicsi, Bimbó fogadására, szinte alig kommunikál Rosie-val, aki egyedül éli meg a terhességét, s szép lassan elhidegül a férjétől. Rosie úgy gondolja, hogy Don nem lesz jó apa, nem tud majd megbirkózni a feladattal, míg Don végre a tettek mezejére nem lép (igaz, hogy közben terroristának nézik), hogy visszahódítsa a feleségét.
A 3. kötet egész tűrhető volt.
Rosie és Don fia, Hudson 11 éves, s ő is különleges, mint az apja, Visszaköltöznek Ausztráliába, ahol Rosie kutató orvosként fontos pozíciót kap, s Don is oktat Melbourne-ben az egyetemen. Hudsonnal azonban elég sok gond van az iskolában, így Rosie részmunkaidőt vállal, hogy délután haza tudja vinni. Két nap a fitnesztermet üzemeltető édesapja is besegít, s így komoly részt vállal a srác fizikai nevelésében. Mikor Dont támadás éri az egyetemen, s Hudson beilleszkedésével is egyre több gond van,
úgy dönt, hogy ő veszi át a fia nevelését, s a felesége újra a munkájára koncentrálhat. Don elkészíti a Hudson projektet, s tudományos alapon dolgozza ki, hogy miben kellene a fiának fejődnie, hogy el és befogadják a normál közösségben. Az iskola részéről többször is felmerül, hogy viszgáltassák meg a fiút az autizmus szempontjából, de elzárkóznak tőle. Lépésről lépésre kidolgozzák a viselkedésmintákat (később már Hudson egyedül is, s Don barátainak segítségével), így a srác egyre népszerűbb és elfogadottabb lesz a közösségében.
Érdekes, elgondolkodtató regény.
