Laurent Vachaud: Kémnők

Először láttam a filmet, ami tetszett, s utána olvastam el a regényt. Megállapítottam, hogy a megfilmesítést eléggé szöveghűen készítették el, jó szereplőkkel.

A mű szomorú és döbbenetes képet fest a háborúról. Szomorú, hogy mennyi fiatal embernek kellett értelmetlenül meghalnia egyes férfiak hatalommániája miatt. Döbbenetes a sok szenvedés, a sok eltékozolt élet, a kegyetlen kínzások és az embertelenség, s a másik oldalon az önfeláldozás, a másokért való tenni akarás. Bepillantást nyerhetünk a francia és az angol ellenállás szervezett életébe, akik akcióikkal nagyban hozzájárultak a második világháború idején a náci megszállók bukásához.

A történet egy maroknyi nő (Louise, Suzy, Jeanne, Gaelle, Maria) és Louise öccse, Pierre franciaországi akciójáról szól, melynek során először egy angol geológust kell kiszabadítaniuk a németek kezei közül, aki a normandiai titkos partraszállást készítette elő, majd a német hírszerzés vezetőjét, Karl Heindrichet kell megölniük (aki kezd rájönni a titokra). A kezdet nem egyszerű, mert Suzy, aki korábban Karl menyasszonya volt, s Jeanne, aki a kivégzését cserélte el erre az akcióra, nem igazán akar részt venni a bevetésben. Louise rettentő kemény és elszánt, képzett harcos, aki az utolsó francia bevetésén vesztette el a férjét, s akiről közben kiderül, hogy gyermeket vár. A történet során Heindrich ellen négyszer kísérelnek meg támadást, ami nem sikerül, miközben közülük egyre több embert veszítenek el. Végül sikerül véghezvinni a tervüket, megvalósul a partraszállás is, Louise azonban teljesen egyedül marad. Az akció során elveszítette a testvérét, a magzatát, a társait. Nem tud örülni az 1945. május 8-án bekövetkező győzelemnek sem.

Egy jellemfejlődést is végigkísérhetünk: Jeanne, aki először le akart lépni a pénzzel, a végén teljesen magáévá teszi a küldetést, sőt magát feláldozva ad lehetőséget Louisnak Heindrich becserkészésére. Louise hezitálása is nagyon emberi, hogy a gyermekét válassza, vagy végigvigye a küldetést? Izgalmas, pörgős történet, de nagyon örülök, hogy nem akkor éltem.

Galgóczi Dóra: A nő millió arca

Nem nagyon szeretem az elbeszéléseket, de ezt a kötetet nem tudtam letenni. Nagyon jó stílusban megírt kis történetek női sorsokról.

Olvashatunk fiatal párról, magányos nagymamáról, főállású anyává vált zongoraművészről, nevelőotthonban felnőtt lányról, sérült fiát nevelő anyáról, diáklányokról, az örök fiatalságra pályázó fodrásznőről, pici lányról, paranoiás anyáról, az otthonából elmozdított nagyon idős anyáról, dolgozó fiatal nő párkapcsolati útkereséséről, az  egyéni  boldogságát kereső anyáról, a karrierista nőről, a munkanélkülivé vált és a kövér lányról, az igazi férfiról, a már beilleszkedni képtelen hajléktalanról, a szokások hálójából kitört nyugdíjas asszonyról, a hivatását maximális odaadással űző ápolónőről, kereskedőről, tanárnőről, cicatenyésztőről. A könyv számos élethelyzet, felöleli a társadalom egészét, bemutatja a különböző tragédiákat, élettípusokat, melyeket mi is nap mint nap láthatunk magunk körül. Bepillantunk más családok életébe, érzéseibe, s időnként örülünk, hogy az a sors nem a miénk (bár helyenként a sajátunkra is ráismerhetünk). A nő minden életkorával találkozunk, a még meg sem született kislánytól a 80 év feletti anyáig. Időnként érzelmeket váltottak ki belőlem az írások: megkönnyeztem a  nagymamát; dühös voltam a munkáját, tehetségét teljesen feladó anyára; tiszteltem a manapság oly ritka embereket, akik önzetlenül, hivatásszeretetből teszik a dolgukat (ápolónő), s élvezik azt (kereskedő, pedagógus). Útmutatást ad több esetben, pl. kövér lány, munkanélküli lány; az anyai szeretet szép példája pedig a beteg gyermekét végül egyedül nevelő anya. A legjobban a Gumiasztalon című írás tetszett, mely apró átmenetekben felsorolja a női nemet érintő lehetséges veszteségeket. Egyszer fent, egyszer lent.
Ajánlom mindenkinek, különösen a nőknek.