Három érdekes nő érkezik egy kis amerikai sziget, Nantucket repülőterére. Egy testvérpár, Brenda (Morcos nővér), Vicki (Ziháló nővér), Vicki barátnője, Melanie (Szalmakalapos) és Vicki két kisfia, a négyéves Blaine és a kilenchónapos Porter. Mindenki problémákkal küzd: Vickinek tüdőrákja van, Brendát kirúgták az állásából, mert viszonya lett egy tanítványával, (aki azonban idősebb nála), valamint kártérítési pert fontolgat a főiskola ellene egy festmény megrongálásáért. Melanie számos sikertelen lombik után terhes lett, miközben a férjének viszonya van. Mindannyian menekülnek valami elől, s szeretnének erőre kapni a nyáron a szigeten a nénikéjüktől örökölt kis házban. Vickie itt kapja a kemoterápiát, ami nagyon megviseli, Brenda nagy nehezen elkezdi írni a forgatókönyvet (hogy pénzt keressen) egy olyan regényből, melyre a karrierjét építette, s nem sokan ismerik rajta és a tanítványain kívül. Melanie eleinte reménykedik, hogy a férje visszatér hozzá, ám egy idő után a figyelmét egy helyi huszonéves főiskolás srác (Josh) felé fordítja, akit felvesznek a gyerekek mellé babysitternek. A nők először sokat veszekednek, titkolóznak egymás előtt, majd kezdik elfogadni egymást.
Részletes képet kapunk Josh apjáról és öngyilkos anyjáról, a gimnáziumi barátnőjéről, aki jelenleg komoly problémákkal küzd, s próbál ráakaszkodni a fiúra. Nagyon mély ismeretet szerzünk a rákról, a kemo hatásairól, a testi és lelki gyötrelemről, leépülésről; a romantikus érzések és kapcsoltok kialakulásáról, akkor is, ha tiltott; a sok sikertelen lombikkísérlet lélek- és kapcsolatölő hatásáról, a hűtlenségről, majd a megbocsátásról.
Jó jellemrajz van a regényben, a kezdeti negatív érzést egyes szereplőkkel szemben sikerül átfordítani pozitívra. Sokféle emberi probléma merül fel, s a jó végkicsengés ellenére sem könnyű olvasmány.
