A regényt 5 szereplő szemszögéből olvashatjuk, s közben belelátunk némileg az életükbe, a gondolataikba. A magány a közös mindannyiukban a koruktól és a párkapcsolatuktól függetlenül. Sloan és Mateo könyvtárosok, kollégák, akik figyelnek egymásra. Sloan menyasszony, Mateonak élettársa van. Mindketten kedvesek és elfogadóak, törődnek másokkal. A munkahelyükön ismerik meg a morcos öregurat, aki egyetemen oktatta az angol irodalmat, s könyvekről vitáznak a könyvtárban. Sloan nagyon megkedveli az érdes modora ellenéra, s mikor pár hétig nem jelentkezik, megkeresi a lakásán, amiért elveszíti a munkáját. Arthur, a gyengélkedő öregúr zsémbesen fogadja, de rábízza a rengeteg könyve katalogizálását. Sloannal tart a szemben lakó középkorú szomszédasszony is (Maisey), akitől éppen elköltözött a tinédzser lánya az apjához. Ő mindenkire figyel, mindenkit ellát élelemmel, s szeret beszélni. Az ő figyelmét kelti fel az első könyv, ami elindítja a könyvklub megalakulását. Maisey ösztönzésére csatlakozik hozzájuk a kocsijában gubbasztó hatalmas termetű fiatal férfi, Greg is, aki onnan tartja szemmel a lábadozó nagyapját. Még sohasem találkoztak, s az édesnyja a halálos ágyán fogadtatta meg vele, hogy próbálja helyrehozni Arthurral a múlt hibáit. Mateo mint képzett ápoló kerül a csapatba az elüldözött elődök helyére, de őt legalább elfogadja az idős beteg, miközben tovább zsörtölődik folyamatosan. Együtt nagyon jó csapatot alkotnak, egyre jobban megismerik és segítik egymást, miközben valamennyien változnak, s megpróbálják helyes irányba terelni az életüket.
