A regény az 1946-os film, Az élet csodaszép alapján készült, csak modern környezetben, más élettörténettel. A könyvben Belle kávébarna bőrrel született, s az akkori Dublinban még nem volt gyakori a fekete kisgyerek. Az anyjától elvették 5 éves kora körül, mert majdnem bennégett egy lakástűzben, egyedül bezárva a szobájába. Az anyja sosem szerette, a félvér gyereket okolta minden rosszért az életében. Számos nevelőszülőnél élt, ám igazi otthonra nyolcéves korában lelt Tessnél, aki szinte lányaként szerette. Itt kapta a legjobb barátját is, Jimet, akivel tízéves korukig együtt nevelkedtek. Együtt játszottak, fociztak, nevettek, számos csínyben együtt vettek részt, Jim megvédte az iskolában a csúfolódóktól. Aztán a fiú visszakerült az anyukájához, s legközelebb csak 25 éves korukban találkoznak. Mindketten tanárok lettek, s Jim az USA-ból utazott vissza, hogy megkeresse Belle-t. Karácsonykor megkéri a lány kezét, majd belevágnak a nevelőszülőségbe, hogy segíteni tudjanak a hozzájuk hasonló, rémült gyerekeken. Belle traumaként cipeli az anyja elutasítását, aki az egyetlen levélében azt kívánta, bár Belle sosem született volna meg. Belle magát okolja az anyja kisiklott életéért, az elvetélt kisbabájáért, s mikor a férjét is majdnem elveszíti egy balesetben, majdnem öngyilkos lesz. Azt kívánja, bár sosem született volna meg. Nora, a védangyala teljesíti a kívánságát, s bemutatja Belle-nek azt a valóságot, amelyben senki sem ismeri a régiek közül. Látja, hogy nélküle nem alakul olyan jól a neki kedves emberek élete, mint amilyen ővele volt. Belátja, hogy nem felelős mások tetteiért, a kisbabája haláláért, s végre készen áll nyitni a boldogság, az új lehetőségek felé, s rájön, hogy az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése