
Egy regényes szakkönyv, mely a magyar származású írónő, pszichiáter műve. Az első részben olvashatunk a Kassán élő családról, a zenei tehetség Kláráról, a fiúkat bolondító Magdáról, s balettozó, tornásztehetség Editről. Az anyáról, aki bölcs intelmekkel vértezi fel a lányait, s aki boldogtalan házasságban él. Az apa ügyes szabó, ám zsidó származásuk miatt nem kerülhetik el a sorsukat, a Budapesten lévő Klárát kivéve. Végigkövetjük a család négy tagjának elhurcolását a náci haláltáborba, Auschwitzba, ahol a szülők egyből a gázkamrába kerülnek. Magda és Edit egymást támogatva, segítve élik túl a borzalmakat éhezve, fázva, betegen, csonttá soványodva, rettenetes emlékekkel. Egy amerikai katonának köszönheti Edit az életét, aki a halottak alól húzta ki a haldokló lányt. Kassára visszatérve találkoznak Klárával, s megpróbálnak legalább testileg rendbe jönni. A szanatóriumban találkozik Edit jövendőbeli férjével, Bélával, aki partizánként úszta meg az elhurcoltatást. Edit jómódba kerül, ám a kommunista uralom sem kecsegteti őket semmi jóval. Ezért döntenek úgy sok sorstársukhoz hasonlóan, hogy kivándorolnak Amerikába (Klára Ausztráliába, a barátaik Izraelbe költöznek). Amerikában Edit lassan tanulja a nyelvet, egyszerű munkákat vállal, miközben a kislányuk mellé megszületik az újabb kislányuk, s a sérülten születő kisfiuk. Többször költöznek, míg El Pasoban igazán otthon érzi magát. Többször küzd emlékbetörésekkel, melyek rosszullétet okoznak. Eleinte elnyomja magában a rémes emlékeket, míg meg nem tanulja, hogy felvállalja a múltját, s elkezdje ő maga irányítani, s a jelenben élni az életét. Mikor a gyermekei nagyobbak lesznek, akkor kezd el tanulni, egyetemre járni, doktori fokozatot szerezni, s pszichiáterként segíteni a traumán átesett embereknek. Nagyon sikeres, számtalan előadásra, képzésre kérik fel szerte a világon.
Az olvasmányos családtörténet mellett szakmai útmutatást is olvashatunk a továbbélésről, a megbocsátásról, az elengedésről, a düh kiéléséről, saját magunk szeretetéről, elfogadásáról, s megismerhetjük egypár páciens történetét, esetét is.
A Kötéltánc című 1. részben egy vándorcirkuszos családot ismerünk meg az 1987-es NDK-ban, amikor még szorosak voltak a határok nyugat felé, s mikor a pártfunkcionáriusok óriási hatalommal bírtak. A társulatot Simone vezeti, akinek zsidó édesapját a háború alatt elhurcolták (másik szál, 1944-ben járunk), s akinek a Drezdában élő édesanyja erős támasza a gyermekeinek, különösen Izabelnek, aki 20 éves és kötéltáncos. Most kezd ismerkedni a fiúkkal, s leveszi a lábáról a fogorvos Christopher, aki először elkábított állapotban kapja meg a lányt. Hogy a fiú, vagy a legjobb barátnő, Emily a ludas a dologban, nem tudjuk biztosan. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy régi botlás miatt Izabel valódi apja Christopher nevelőapja, aki megerőszakolta a vele flörtölő fiatalasszonyt. Gerhard Ziegler ma magas rangú pártfunkcionárius, akihez segítségül fordul a cirkusz a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválra való kiutazás ügyében. A titokról csak Simone tud, s nem is szeretné, ha kiderülne, ezért a kisebb lánya, Sophie segítségével eltávolítja a fiút Izabel közeléből. Sophie és Anika ikrek, 16 évesek és artisták. Sophie kacér és merész, nem tiszteli a szabályokat és a nővérét. Tetszik neki a 25 éves orosz bűvész srác, Valentin, aki inkább Izabelre figyel. A legidősebb gyermek Matthias, aki az édesapjához hasonlóan az állatokat szereti, velük lép fel. Egy csimpánz, két dromedár, lovak, s egy öreg tigris van a társulattal. Ziegler utasítására Magyarországra, a Balatonhoz kell utaznia a társulatnak, ahol helyi fiatal állatvédők támadásának lesznek kitéve, melyet a szeretett öreg tigris nem él túl. A főbűnös Matthias barátnőjének, Cilinek az öccse. Felbukkan a Balatonnál az a nő is, aki felelős Simone apjának haláláért, aki annak idején a fiatal lány ének tehetségét és barátságát használta ki az apa kilétének kikutatásához. Itt ér véget az első kötet, melyben sokféle érzelem, cselszövés kavarog, de jó olvasni. 






















