Róza Tapolcán nevelkedett az édeanyjával és a nagyijával, akivel minden halottak napján felkeresik a női felmenőik sírját. Róza a dédnagyiról és az üknagyiról a nagyijától hall történeteket, de nem eleget. Véletlenül derül ki számára, hogy az üknagyija, Katus pont száz évvel előtte született, s bába volt. Róza is szülésznőként dolgozik, s a sok hasonlóság felkelti az érdeklődését. Egyre jobban érzi a kötődést az ősével. Ő is kapcsolati problémákkal küzd, túl van egy bántalmazó férfin, s nem mer hinni abban, hogy valaki elfogadja olyannak, amilyen. A legjobb barátnője révén szerez tudomást egy pszichológus nőről, aki családállítással és transzgenerációs problémák feloldásával foglalkozik. Ő is elmegy hozzá, s az ülés során megfejtik az ükmama titkát, amit senkinek sem mesélt el.
Párhuzamos történet a regényben az üknagyi, Katus élete. Látjuk, hogy gyermekkorában egy helyi boszorkány átkot szórt rá és a női leszármazottaira, majd 1916-ban a budapesti életét: munkáját, elhagyott szerelmét és a szörnyű titkát, majd a magányos életét, melyben két gyermeket nevelt fel.
Jól megírt érdekes történet, melyben részletes képet kapunk a családállítás menetéről, s a családi tudattalanban fennmaradt problémák későbbi sorsokat meghatározó szerepéről.
