Kingfisher a csapatával a birodalom határát védi a vámpírok ellen, akik folyamatosan támadnak a királyuk, Malcolm vezetésével. A király nem segíti őket, hiszen utálja a mostohafiát, így már nem sokáig tudnak kitartani. Saeris eleinte dacol Kingfisher ellen minden módon, miközben erős szexuális vonzalmat érez a szép tünde harcos iránt. Ám ahogy jobban megismerik egymást, egymás társai lesznek, ahogy az eleve el volt rendelve.
Zsarnok királyok, rettenetes birodalmak, családi tragédiák, szörnyű lények, egy cuki kisróka, régi király fia, harcok, barátságok, nagy csavarok - harc a triumvirátus (3 király) ellen, új vámpírkirály, és vad erotikus jelenetek jellemzik a regényt.
A második kötet kicsit kaotikus számomra, s sok esemény nem is történik, hiszen az erotikus részek eléggé elveszik a helyet.
Az előző kötet végén a labirintusban, ahol korábban Fisher 100 évig raboskodott, Saeris megöli Malcolmot, megszerezve ezzel a birodalmát. Ő is majdnem meghal, egy nagy hatalmú vámpír változtatja át az utolsó pillanatban, így félig tünde, félig vámpír lesz.
Megy a hatalmi harc a vámpírok kastélyában, Vér-udvarban, ahol egyelőre Saeris uralkodik, parancsba adva, hogy nem támadhatnak a tündékre. A könyvtárban kutakodik arról, hogyan tudná lezárni és megfelelően használni a rúnáit. Itt talál rá a vámpírrá változtatott Foley-ra, aki korábban Kingfisher csapatába tartozott, s most kitaszított. S itt élnek a mágikus papírmadarak, amik valójában Kingfisher halott édesanyjának hagyatéka. Ő jövőbelátó volt, s mindent részletesen leírt Saerisnek. Ő ezt a könyvet követve tud segíteni később a szerelmének, akit Belikon foglyul ejt. S itt történik egy bálon, hogy egy boszorkány elpusztítja a vámpírok nagy részét, akik nem hajlandóak visszaváltozni az eredeti alakjukba.
Közben Saeris elküldi Kingfishert és Carriont (Saeris régi barátja Ezüstvárosban és tünde trónörökös a régi királyi családból), hogy hozzanak ezüstöt, s Saeris testvérét, Haydent. Ezüstvárosban meg kell küzdeniük egy skorpiódémonnal és Madra hazugságaival és katonáival is.
Közben Yveliában (Kingfisher világában) különös mozgó hullák és fegyverek jelennek meg Belikon és Madra által, melyeket nem tudnak legyőzni sem mágiával sem az istenkardokkal. Nagyon gyorsan terjed a rothadás is, ami mindent elemészt. Rájönnek, hogy a kén megállítja, de abból nagyon kevés van a birodalomban, s az is kell a tűzmanóknak. Ezért a mű végén Saeris és Kingfisher leereszkednek egy kénes medencén keresztül egy alsóbb világba, ahol sárkány és kegyetlen népek élnek, hogy egyezkedjenek az ottani uralkodóval, aki Fisher apja is.
Nagyon félbehagyott történet, nem tudom, lesz-e folytatása.
